Ó kedveseim ,most voltam kinn megnéztem a holdat ,csodaszép gömbölyű mint a sajt ,és mellette az esthajnal csillag ott ragyog nagyon nagyon boldog vagyok hogy ilyet láthatok.Mondjátok minden ember ennyire szentimentális?

Pedig mi mindent meg fogadtam már az évek folyamán nem leszek ilyem olyan ,és marad minden.Ezt a konyv ismertetést is elkezdtem de nem fejezem be , miért? Azért hogy olvassátok el ,én most megnéztem mikor adták ki.

Olyan ötven éve ,bizony és én most találtam meg de én tudom könyv nélkül is minden sorát,és nagyon nagy szerepe volt a szentimentalizmusomban,azért lettem ilyen amilyen ,bár ránk azt mondják már nem ember,nyugdijjas ,jajj,húzzunk le ,pedig kiadhatnám magam húsz évesnek is nem nagy kunszt ,ki lát van képem is majd jönne a sok hódoló,mi értelme ennek az igaz a jó ,az mindig bevált.

Szoval lehet mégis megírom a folytatást igy menet közben jutott eszembe ,lehet hogy nincs is kiadása már, akkor ezt a szépséget hogy olvassátok ,segítek ,kicsit nem nagyot,csak ha akarjátok.

Sőt el is küldöm olvasásra ha vissza adjátok.Érdemes ,gyöngyszeme ő a könyveknek,

meglátjátok.Lesz sírá ,öröm szerelem szép ,gyönyörű érzelem .Aki szereti legyen neki jószórakozás.

/"Móra/Róma/ Érdekes ez forgatod mindig az és az ,egy szép mese az írótól de nem teljesen ,mert én már vele és benne élek ebben a könyvben ,ó mióta.És ez a baj ,szerintem mert mindig hasonítok és ez lehetetlen ilyen nincs ,ezért nem is találtam, nincs kincs,így nevezem hiszen ami nincs az nincs ,de az író képzeletében volt.

                " Köszönöm hogy te vagy .Az órát köszönöm,

                 Amelyben fényül nyert a világtalan világ,

                 Köszönöm hogy kezed kinyujtottad felém

                S árnyául elfogadtál sugárzó életednek."

 

A nagy római császár, Diokletianus rejtette el fiú gyermekét mert megjósolták rossz sorsát ,oda adta nevelni másnak, csak mikor eléte a kort hozta magához ,mint szolgát ,persze volt öröm a császár és császárné amit eddig

elszalasztott most próbálta bepótolni,imádni gyermekük.Aki persze semmit nem tudott saját életéről ,csak szenvedett a sok nagyúr miatt akik ott alázták ahol tudták.Persze Quintipor nem akárkibe szeretett bele hanem az ellencsászár édes leányába.Vesztükre.Rengeteg istent imádtak,de jött már a nagy  üldözés , a keresztényeket ,nem kedvelték friss volt még a hitük,de áldozták magukat,és nem kevesen.A két fiatal szerelme keserédesen

kezdődött,és folytatódott .Az egyik hadvezér kiszemelte a szép leányt magának és már vőlegénye volt,és az Apa is örült.Jó parti volt,de a lányt

persze senki nem kérdezte.De mit is mondhatott volna?

 

Szerelmes egy szolgába? De mindig együtt voltak ,kiránduktak ,nevettek és szerették egymást a fiú neve Gránátvirág lett ,a lányt elnevezte kis Titnek.

 

A Császári család célja az volt a két fiatal házasodjék,megoldódnak a gondok az

uralom miatt.Észre is vették az alakuló románcot ,kinevezték a fiút nagy

lovagnak,volt írígység sok,de kisTit már foglalt volt. "     Többet majd később.