Ne tudja senki ,ne érse senki,hogy miért ,szeretni valakit valamiért.

Hosszú az út míg a kezem kezedhez ér ,szeretni valakit valamiért 

Ezer életen és ezer bajon át szeretni valakit valamiért.

Akkor is hogyha nem lehet ,hogyha fáj szeretni valakit valamiért.

Kell még egy szó,mielőtt mennél,kell még egy ölelés,ami végig elkisér.

Az úton majd néha gondolj reám,ez a föld a Tiéd

Ha elmész vissza vár.

Nézz rám ,és lásd :csillagokra lépsz,nézz rám, tovatűnik a régi szenvedés

Hol a fák az égig érnek ,ott megérint a fény ,tudod jól hova mész de végül hazatérsz.  Szállj ,szállj sólyom szárnyán három hegyen túl,szállj szálj ott várnak rád ahol véget ér az út.  Úgy kell hogy Te is értsd ,nem éltél hiába ,az a hely ahol élsz,világnak világa.

Az égig érő fának nem nő ujra  ága,úgy élj Te legyél virágnak virága.

Nézz rám ,s ne igérj ,nézz rám :sose félj ,ha nincs hely ahol élj :indulj hazafelé..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.