Igen  ujjra  itt vagyok .Vajjon meddig? Ki tudja ,de vissza kellett jönnöm,hoztam a szívem a kezemben ,igen kivettem én magam ,nem kell,tessék vidd el.Ha néked sem kell nem tudom mit tegyek ,kezemben hordozni meddig lehet,ha jól megnézem egész mostani életem egy sírám,egy ballada ,nem mondom el mit gondolok magamban.

Koldus vagyok mint Kis Tit és Qvantipúr volt ,mindketten mentek a céljuk felé,megnyugvás nem volt nem is lehetett,ez egy gyönyörű könyv ami engem nevelt.Mindig ilyet kerestem ,nem leltem soha, de vidámodom majd, csak nem tudom mikor, és hogy egyáltalán lesz e olyan.Már nincs semmi ami megnyugtatna ,szerintem az idő hozza magával,jó netes barátim ,mondják,na kezdi most mindet szó szerint szálanként szed ki,igen mióta belém esett ez a nyavalya ,már háromszor végeztem blogjaimmal,vittem őket a vérpadra. Szegény  indások már hideglelést kapnak amikor kopogok ajtajukon.

Tényleg most hogy így elsorolom ezt a paródiát, elfog a nevető görcs saját magát neveti ki az ember.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.