Vajon hallod szavamat mikor neveden szólítalak?Mikor az éjszakában ,belesúgom kedves neved,arra gondolok ezt meg kell hallanod.Olyan nagyon fáj a szivem ,úgy vagyok már mint az égben levővel,akit nagyon nagyon ,még tőlled is nagyobban szeretnék majd,valaha látni ,mikor úgymondják mindenki ott lesz,abban bízom és remélem meglátom egyszer ,aztán jöhet az ítélet,kinek mi jussa .

Veled is így vagyok kedves csak egyszer szeretnélek látni még ,vagy olvasni ,nékem úgy is jó.Van egy zarándok útam minden nap, a passon van elhagyott blogod.Azt meglátogatom mint egy kegyhelyet ,nem érzed simogatom arcodat,de csak egyszer ,és ha olyanom van akkor még be is lépnék egy kattintással ,hogy mégis nem vagy e ott benn.De azonnal a földön találom magam ,a gép át dob saját térfelemre,itt már humorra veszem ,ó legalább nem kell bejelentkeznem.

  Barlangi mély homály vár a terített asztalnál

  Otthon vagyok,barlangi csend ,

  A földben talállak meg ,hisz én is ott vagyok veled.

  Megkeresem az elevent az élőben.

   Hát bárhol is vagy látnod kellene,ez nem az ősi hidegség ,én örülnék neki ha engem valaki akárki így tudna várni.

  Itt bizony nem sorban vannak a versek csak találomra mert úgy szedtem össze őket ,nekem nincs nyomtatóm.valaha kinyomtathattam volna. De nekem így is jó.

 Nos ez csak a képzelet,szirénhang ,nem komoly.Ilyen is kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.